A centrifugális szivattyúk "centrifugális erőhajtás" köré épülnek fel, amely elsősorban járókerékből, szivattyúházból és tengelytömítésből áll. Működés közben a motor a járókereket nagy fordulatszámon (általában 1000-3000 fordulat/perc) hajtja. A járókerék lapátjai körkörös mozdulattal hajtják meg a folyadékot, és centrifugális erő hatására a folyadék a szivattyúház áramlási csatornájába kerül, ezáltal nyomásnövekedés és szállítás érhető el. Áramlási csatornája gyakran csavaros-típusú, a folyadék áramlási útvonala spirálisan halad. A nagy sebességű forgás által generált kinetikus energiára támaszkodik, hogy nyomásenergiává alakuljon, ezért rendkívül nagy pontosságot igényel a járókerék dinamikus egyensúlyában és az áramlási csatorna simaságában.
A csavaros szivattyúkat ezzel szemben a „kiszorításos hálós sebességváltó” köré tervezték, és egy-csavaros, iker-csavaros és háromcsavaros{2}}típusban kaphatók. A fő alkotóelemek a csavar és a persely (egycsavar) vagy a rácsos csavarok (több -csavar). Működés közben a hajtócsavar forgatja a meghajtott csavart. A csavar és a persely (vagy a csavarok között) periodikusan változó tömített üreget alkot. Ez az üreg a szívóvégtől a nyomóvégig mozog, miközben a csavar forog, "kinyomja és kinyomja" a folyadékot. Szerkezete kiemeli a hálóköz (tipikusan 0,05-0,1 mm) pontos szabályozását a folyadékszivárgás elkerülése érdekében. Ezzel egyidejűleg a csavar csavarvonalszöge és a vezeték kialakítása közvetlenül befolyásolja az áramlási stabilitást.
A forgóbütykös szivattyú a "rotor{0}}típusú térfogat-kiszorításos szivattyú" kategóriába tartozik. Magszerkezete egy pár szinkronban forgó, ellentétes -forgó bütykös rotorból (többnyire dupla-karéjos vagy hármas-karéjos), egy szivattyútestből és egy szinkron sebességváltóból áll. A rotorok érintkezés nélkül forognak a szivattyúkamrában. A folyadékbevitel és -ürítés a forgórész profilja és a szivattyútest között kialakított tömített üreg időszakos kitágulása és összehúzódása révén valósul meg. A csavaros szivattyúkkal ellentétben forgórészei nem igényelnek pontos hálózást; ehelyett a szinkron fogaskerekek biztosítják a rotor hézagát (általában 0,1-0,3 mm), ami szélesebb áramlási csatornát eredményez. Továbbá a forgórész szerkezete a közeg jellemzőitől függően gumibevonattal vagy fémanyaggal is kialakítható.
